Győzött az összefogás

Győzött az összefogás

Németh Angéla úgy nyerte meg a polgármesterválasztást, hogy mind a 14 körzetben csapatának jelöltje aratott diadalt, ez egészen példátlan, a polgármesternek a Mindenki a Tizenötödikért képviselőivel kétharmados többsége lesz az új testületben. A pénteki utolsó testületi ülésen különben, amikor végül Merk Péter átállásával elfogadták a nyolcszor elszabotált költségvetést, a fideszesek korszerűtlen hozzáállását ostorozó Matlák Gábor és mások megjósolták mindezt.

Nem kell agyonragozni, a kerületi ellenzéki erők harmadszor verték vissza „kenden” a méltánytalanságokat. Egyszer Hajdu László parlamenti képviselővé választásakor, másodszor a tavalyi időközin, amikor Németh Angéla nyert. A harmadik ez a mostani: tisztára olyan, akár a Lúdas Matyi.  

Mindez azt jelenti, hogy valamivel nyugodtabb lesz a légkör a városházán a jövőben. És azt is, hogy a Fidesznek át kell gondolnia: miért van az, hogy rendre elhibázza a stratégiáját?

Ami nagyban megy, menni fog kicsiben is

Gyurkó Dániel kopogtat Pestújhelyen

Ez történt most is. Pintér Gábor újra elbotlott a küszöbön, de nem az M15 dolga, hogy levonja ennek konzekvenciáit. Ha a Fidesznek jó mindig veszíteni, és közben úgy viselkedni, mintha ők találták volna fel a spanyolviaszt, hát legyen. Azt azért megismételjük, hogy alapvetően mi a gond. A 19-20. századi ideológiai frakciózást játszó párt helyi korifeusai abból indulnak ki, hogy az ő oldalukon (az exképviselő Gyurkovics Miklós szavajárásával: a jobboldalon) lakik a hagyománytisztelet és az innováció, vele szemben található a gonosz „baloldal”, a DK pénzszivattyúja (Pintér nem tudja ezt elengedni) és egyvalaki mindig gátja a fejlődésnek. Hol Hajdu László, hol Németh Angéla, hol Lamperth Mónika az a személy, akit el kellett volna távolítani, és akkor a kerület fényre derülhetett volna. Ez, ha a történeti előzményeket nézzük, tipikusan sztálinista tempó: likvidáld ellenfeleidet, és akkor a hatalmad zavartalan lesz. Voltaképp ezt alkalmazza a Fidesz-gépezet az országos politikában a hamis hírek tudatos terjesztésével, a lejáratás intézményesítésével, a kamu szórólapokkal, a saját kézben lévő média féloldalas felhasználásával. Helyben is azt gondolhatták, hogy ami nagyban működik, működni fog kicsiben is.

De hát nem működik. Egyrészt a hagyomány, a család vagy a népitánc szeretete, a közösségi segítségnyújtás, a vallásosság és a lokálpatriotizmus nem idegen azon az oldalon sem, amelynek eredetileg azt a szerepet szánták, hogy lehajtott fejjel viselje el, ha nőségében, emberségében megalázzák. Másrészt a közösségi média nem az a terep, amelyben van egy főmérnök, és ő mindig pontosan megmondja, hogy mi a pálya. A Fidesz szemérmesen bujkálva, olykor egészen nyilvánvaló módon trollokkal gondolta hitelteleníteni ellenfeleit. Megkapta hozzá a segítséget fentről, de látjuk, hogy az országos recepttel is gondok voltak. Ha majd egyszer megvizsgálja valaki, hogy Borkai Zsoltnak mi köze volt a városokban elért ellenzéki sikerhez, meghökkentő dolgokat találhat. Miként azt is meg kell majd vizsgálni egyszer, hogyan nyerhettek olyan Orbán által nyíltan megfenyegetett települések, mint Miskolc vagy Gödöllő.

Mi az oka? 

De ne csökkentsük az M15 érdemének jelentőségét, valóban elképesztő ez az eredmény. Itt most csupán néhány momentumra, érdekességre hívnánk fel a figyelmet. Az egyik, hogy mikorra tehető a fordulópont. Nyár végén, Újpalota fennállásának 50. évfordulóján avatták civil kezdeményezésre az ILOVEXV-feliratot a Fő téren. Nem egy nagy dolog, gondolhatnánk, pár betű hungarocellből, jelképes kis szöveggel, menjünk tovább.

A tizenötök a tizenötből

Az történt, hogy hallatlan érdeklődés söpört végig a felirat elkészülte után a közösségi oldalakon. Aki pedig valóságosan arra járt, elkezdett fotózkodni a felirat előtt. Kiderült, hogy az emberek nem üveghidakra meg stadionokra vágynak, nem a nagy és beláthatatlan építményeket igénylik, hanem azt, ami közel van hozzájuk. Az M15 jó érzékkel vette észre, hogy ez a felirat milyen fontos az újpalotaiak számára.

Na most mondhatjuk, hogy mindez nem volt fontos Rákospalotán és Pestújhelyen; de ez nem igaz. A választási eredmények azt igazolják, milyen hibás leegyszerűsítés az, hogy a pestújhelyiek alapvetően más emberek volnának (László Tamás gyökereztette el hosszú működése során), mint a Páskomliget utca lakói. Minden közhely sántít kissé, erre jöhettünk rá a felirat fogadtatásából. Mert örültek neki Rákospalotán is. Miért is ne örültek volna?

Nem krumpli! Választási keksz

A másik a lejárató szórólapok ügye (Bihal Dávid fülön csípte az egyik terjesztőt, aki a Fidesz-irodán nyalábolta föl a pakkot). Érdekes módon azok az ismert képviselők lettek kipécézve (Tóth Veronika, Vékás Sándor, Tóth Imre, Bodó Miklós stb.), akiket ismertek, és potenciális ellenfélnek számítottak. A fiatalokkal és a frissen érkezőkkel nem törődtek, nem tekintették őket erős ellenfélnek.

Ez súlyos hibának bizonyult. Makai Ferenc, aki egy szemétgyűjtő akción egy bőrönddel állt az út szélén (és ezzel erősen hasonlított Willy Lomanra Az ügynök halálából, tessék megnézni!), a civilek érdekében tett fáradozásai miatt egyáltalán nem volt gyönge ellenfél. Ez érvényes Gyurkó Dánielre, az M15 és talán az egész mezőny legfiatalabb tagjára is, akinek az a hálátlan feladat jutott, hogy a polgárosultabbnak és kertesebbnek kikiáltott Pestújhely népét vegye rá arra, hogy a neve mellé tegyék az ikszet. Meggyőző fölénnyel nyert Deschelák Károly is, akinek nevét eddig a helyi politikai masinériában nem lehetett hallani. Könnyen legyőzhető ellenfélnek gondolták Palocsai Bélát is, mert nem tudhatták, hogy olyan titkos kampányfegyvert ránt elő a tarsolyából, amelyre nem nagyon lehet fölkészülni.

A jelölt úr – figyelem, itt az új generáció! – házi készítésű, gyerekbélyegzővel felülnyomtatott kekszekkel kopogtatott be a házakhoz. És rajta volt a kekszen minden fontos információ!

A momentumos ifjak érkezése kifejezetten üdítően hatott a csapat moráljára, derűs, jókedvű és pozitív társaság verbuválódott, de ezt csak most, utólag mesélték el a résztvevők. Amíg futott a kampány, azt lehetett látni, hogy ott virít a magasban a plakátokon Pintér úr vagy más ismert pártjelölt, és aki ott van, gondolhatták róluk, nyilván az a valaki.

Juhász Attila és Farkas Edit az eredményvárón (in: Tóth Veronika/Facebook)

Valaki volt, ez igaz, épp csak nem szavaztak rá elegen.

Mi lesz most?

Az MDF egyik politikusa mondta 1990-ben a győztes választás után: „Úristen, nyertünk!” A 15. kerületben is jóval nehezebb lesz, mint sokan gondolják. Egy szétbeszélt, régi sablonokra és logikára épített kerületet kell átvinni a korszerűbb működés, az okosváros világába. De most egy darabig nem kell attól tartani, hogy közhelyekkel, áskálódással és látványos semmittevéssel el lehessen uralni a terepet.

A győzteseknek gratulálunk, a veszteseknek azt kívánjuk, tanuljanak abból, ami történt. A győzelem mindig a csapaté, a vereség mindig valakié. Menjünk tovább! (PP, Rab László, 2019. október 14.)

CATEGORIES
TAGS
Share This

COMMENTS

Wordpress (3)
  • comment-avatar
    pingvin pityu 1 hónap

    NOS HÁT A KERÜLET LERAGAD A RETRÓNÁL.Amig a sok öreg bosevik itt van nem lesz változás.N.A nem jó tündér,kiszolgálja a szemklövetöt,ennyi történt.

    • comment-avatar

      Pont erről a korszerűtlenségről beszéltünk a cikkben, amiről te is írsz. És ez a pingvinpityus álnév is tipikus. Mit gondolsz, nem ezt szavazták le a kerületi polgárok?

  • comment-avatar
    Molnár Ákos 4 hét

    Megvolt a Sztálinozás, Borkaiozás, mostmár hajrá, lehet dolgozni is valamit. Nem csak 5 év múlva akarunk hallani a tisztelt képviselőkről. Van mit csinálni a kerületben.

  • Disqus (0 )