Arra számítok, hogy nyár végére, augusztusra helyreáll a rend

Arra számítok, hogy nyár végére, augusztusra helyreáll a rend

Cserdiné Németh Angéla polgármesterrel az első “otthonmaradós” hét tapaszalatairól beszélgettünk.

Hogy telt a hétvégéje?
Otthon voltam, ami magamhoz képest eléggé szokatlan, mert nem vagyok otthonülő típus. De alkalmazkodom a védekezés rendjéhez, én is ügyelek a saját környezetemre. Közben videokonferencián vettem részt, amúgy pedig rendezkedtünk a férjemmel, aki most szintén otthon van. Jól viseli, tudomásul vette, hetente egyszer vásárol az édesanyjának. A fiam rendszeresen megjelenik a kerületben, Matlák Gábor alpolgármester társaságában önkéntes culágerként segít az időseknek szervezett bevásárlásokban.

Mi okozza a járványon és a kényszerű otthonmaradáson túl a legtöbb gondot önnek?
Az, hogy nem tudjuk, mi lesz holnap. Ez a legnyomasztóbb. De nincs idő pánikra, mert el kell látni az időseket, ezért igen sok időt töltök a szociális ágazatot ellátó kollégáim között. Többekkel telefonon tartom a kapcsolatot, amit nehezen élek meg, mert szeretem a személyes találkozásokat.

Mivel keresik meg telefonon, milyen problémákkal jelentkeznek a hívók?
Ez a lehető legváltozatosabb, legtöbbjük segélyt vagy segítséget kér. Többen elmondják azt is, tudják, hogy most mindenben a polgármester dönt. Miközben arról, hogy a drogéria bejáratánál egy méterre álljanak az emberek egymástól, nem én döntök. Sokan a magány miatt hívnak. Hétágra süt a nap, csalogat a meleg, éledezik a természet, mégis otthon kell lenni, ez a többség legfőbb gondja, egyik napról a másikra odalett a pörgés az életünkből. Valóban nehéz. Mások az elképesztő lakástörténeteiket ismertetik, együtt élnek az idős szülőkkel, valahogy oldjuk meg. Meg tudom érteni, noha tudom, mindenkinek elmondom, hogy eddig is együtt éltek velük, nem tudjuk ezt olyan könnyen orvosolni. Sokan állnak sorban bérlakásért, azt, hogy ki kaphatja, rendelet szabályozza, és a végén bizottság dönt róla.

Reiszné Naszádi Magdolna, a népjóléti és intézményfelügyeleti főosztály vezetője és Cserdiné Németh Angéla polgármester

Most számos kérdést egyszemélyben el tud dönteni, vannak is olyan kollégái az országban, akik nem riadnak vissza tőle.
Most nem minősíteném ezeket a kollégákat, mert élek ugyan a felhatalmazással, de nem élek vissza vele. Én nem egy korlátlan teljhatalommal rendelkező vezető vagyok, ott áll mögöttem a képviselő-testület, amelynek április 7-ére tervezett ülése valószínűleg el fog maradni, de előtte konzultálok a frakcióvezetőkkel, és megbeszéljük a tennivalókat. Közösen döntünk minden kérdésben.

Mire számít? Mikor lesz vége, meddig tarthat a járvány?
Ha optimista választ kellene adnom, azt mondanám, hogy egy-másfél hónapig. De inkább fogalmazzunk úgy, hogy nyár közepére, augusztusra helyreáll a rend a kerületben, az országban. Azon vagyunk, hogy ez így legyen.

Mit szól az országos védekezés minőségéhez? Milyennek látja?
Nehéz beszerezni a védőeszközöket, nincs elég maszk, itt is ugyanaz a helyzet, mint máshol. Az állami készletekből nem feltétlenül jutottak el hozzánk a kerületbe az eszközök, meghirdették ugyan a körzeti orvosoknak, hogy hova menjenek maszkokért, de mire odaértek, annyit mondtak nekik, hogy elfogyott. Korábban az újbudai polgármesterrel, László Imrével, aki orvos, összehangoltuk a lépéseket, minden csatornát mozgósítottunk mi is. Sokat segítettek a kínai barátaink, akik az Ázsia Centerben és máshol ténykednek, megpörgették a kapcsolataikat, tudtunk a segítségükkel védőfelszereléseket szerezni.

Hogyan lehet csillapítani a kedélyeket az önkormányzati cégek és dolgozók körében? Azért kell rájuk különösen vigyázni, mert mégiscsak több tízezer ember életéért, egészségéért ügyködnek.
A bérét mindenki megkapja, ami megnyugtató, és ez nem lesz másképp akkor se, ha esetleg csak hetente egyszer-kétszer lehet majd az utcára vagy a boltba menni vásárolni. Mindenkitől összetartást kértem, és ebben semmi hiba sincs. Nagy odaadást tapasztalok az Egyesített Szociális Intézmények dolgozóinál is, akik rögtön az elején külön terv alapján szervezték meg a feladataikat. Igen jó a morál és a tenni akarás, a kicsinyes ügyek most valahogy eltörpültek. Volt egy kis pánikhangulat az óvodai dolgozók körében, amikor kiderült, hogy egy kisfiú koronavírusos, az ijedtséget megértettem, de amíg nem igazolódik be másról, nem kell a fölösleges aggódás. A három kerületrészben volt eddig felügyelet, a micimackós óvónénik a héten már a nyugdíjasbevásárlásokban segítkeztek.

Mi történt a koronavírus-gyanús kisfiúval?
Otthon van a szüleivel, reméljük, hogy nem lesz komoly baja és meggyógyul.

A nyugdíjas-bevásárlás szervezése

A nyugdíjasházi látogatási tilalom azért történt, mert egy hozzátartozó a rendelkezések ellenére találkozott az édesanyjával.
Megtettük a szükséges óvintézkedéseket. A nyugdíjas- és a gondozóház egy épületben van, azóta senki se ki, se be, hetente egyszer bevásárolunk. Nehéz nekik, mert eléggé aktív nyugdíjasok laknak ott. A bevásárlást az egész kerületben megoldjuk azoknak, akik a segítségünket kérik. Az a szabály, hogy egy ember egyszerre 10 ezer forintért vásárolhat, és 7 kilónál nem lehet nehezebb a pakk.

Előfordult aztán az is, hogy a jegyzőnek rendelkezést kellett hoznia a társasházak közös területein való rend megtartásáról. Mi váltotta ezt ki?
Egy társasház gondolta úgy, hogy mindenképpen érvényt kell szerezni a Maradj otthon!-szabálynak, és ennek érdekében délelőtt tíztől este ötig zárva tartották a liftet, amit nem lehet, mert mi van, ha valakinek elengedhetetlenül szüksége van rá. A társasházi közös területeken természetesek a kisebb-nagyobb összezörrenések, ebben sincs semmi meglepő. Okosan, kevés érdeksérelemmel kell ezeket megoldani.

Mi a helyzet a hatósági karantén alá helyezett polgárokkal?
Nem egyszerű, mert nem vagyunk ez ügyben agyontájékoztatva. A hatósági karantén tényét a kis piros cédula jelzi a házakon vagy a lakások ajtaján, és főleg olyanokat érint, akik a határőrizetben vagy olyan helyeken vesznek részt, ahol sokakkal érintkeztek, találkoztak az elmúlt időszakban. A rendőrség ellenőrzi őket, de nekünk kell gondoskodni róluk, miközben csak a listát kapjuk kézhez.

Volt-e olyan szituáció, amikor kiakadt vagy kifakadt valami miatt az elmúlt hetekben?
Hogyne. Járok-kelek a kerületben, nem csak nézek, látok is. Egyszer például fényes nappal valaki kirakott egy hasznavehetetlen ágyat a kukatároló mellé. Amikor reggel arra mentem, még nem volt ott, este pedig már ott virított. Az ilyenen mondjuk békeidőben is kiakadnék. Reagáltam az ügyre, ha nem a legszofisztikáltabb módon tettem, azért elnézést kérek. De akkor is micsoda dolog már ez! Ha nincs koronavírus, akkor se dobunk ki semmit az utcára. Nem az önkormányzat cégeinek feladata, hogy összeszedjék mások kidobált szemetét. Ebben a felfokozott hangulatban ez az eset különösen felpaprikázott. A másik, hogy megjelentek a csalók, mindenféle trükkökkel és csodaszerekkel kopogtatnak be a házakba, lakásokba, segítséget kínálnak pénzért. Ettől is ideges lettem kissé. Olyan civil segítőkkel dolgozunk, akikben meg lehet bízni, mert általában mindenki ismeri őket. Ha mégsem, akkor mindenkinek azt tanácsolom, kérdezzék ki alaposan, kit engednek be a saját környezetükbe. Nincs szükség pánikra ezen a téren sem, de nem árt az óvatosság. (PP, Rab László, 2020. március 25. – Fotók: XVMédia/Varga Gábor Vargosz)

CATEGORIES
TAGS
Share This

COMMENTS

Wordpress (1)
  • comment-avatar
    Becker Zsuzsa 6 hónap

    Nem irigylem a nukátokat. Gondolom most nehezebb sokszor a munkátok mint “béke időben”. De azért nagyon drukkolok annak, hogy ez a vírus ne tartson augusztusig. Hiszen egymás idegeire megyünk a bezártság folytán.

  • Disqus ( )