A páskomligeti jaguár – avagy kampul a durvány
(egy ruganyos járású nyugdíjas) A hetvenéves asszony fáradt tekintettel lépett ki az utcára, kezében szatyrot tartott, kissé vonszolta magát, megtámaszkodott a lépcső karfájában, és rövid időre megpihent a háza előtti papundekli előtt. Fényes nappal történt mindez, a szemtanú, aki az út túloldalán ácsorgott, megjegyezte, annyi ideje sem volt, hogy a telefonját előkapja.
Az idős asszony körbenézett és villámgyors mozdulatokkal lépett oda a deszkaplakáthoz. Járása ekkor már könnyed volt. Letépte alul és fölül a Mindenki a Tizenötért két ismert arcának fotóját, majd egy puma vagy inkább egy páskomligeti jaguár ruganyos mozdulataival átrohant az úton, de úgy, olyan sebességgel, hogy az autók tülkölni kezdtek, amikor látták, hogy a nő cikázik előttük. Szélsebes mozdulattal ott termett az érkező busz megállójában, és úgy lépett fel, hogy egy szemvillanás alatt visszavedlett elesett asszonysággá. Fellépéskor a fiatalabbak elvették a táskáját, és szegény öreg néninek nyomban átadták az ülést az utasok.
Hölgyek a földön, kidekorálva, letépett plakáton
(bajuszos hölgyek) Zajlik a kampány, szaporodnak, különösen a női jelöltek arcán a kriksz-krakszok, amiben az a legelszomorítóbb, hogy a firkálók képtelenek Németh Angélának vagy Tóth Veronikának normális harcsabajuszt rajzolni. A képek, amelyeket a képviselő asszony fegyelmezetten megosztott, azt ábrázolja, hogy a pingász (új szó, a nyelvújítási honoráriumot ide kérjük) jó nevelést kapott, a népmeséken nőtt föl, Dargay Attila rajzfilmjeiben lehetett ilyen kackiás bajuszokat látni.
Amúgy az is érdekes, hogy mindenki tudja (mert sokan látták, „kisvárosban” élünk, itt azért nem lehet olyan könnyen elbújni), ki az, aki a pingálással szeretné nevetségessé tenni a plakátarcokat. A bajszokat például (idézzük) „a házgondnok huszonéves unokája” állította elő, és az, hogy tendenciózusan nőket látott el tipikusan férfias jegyekkel, visszavezethető valamely gyermekkori traumára – de ezt most kihagyjuk. Inkább annyit jegyeznénk csupán meg, hogy nem a legtökéletesebb kampányeszköz ez a deszkapalánk. Túl közel van, és igen gyönge tákolmány. Szinte csábítja azokat, akik féktelen dühbe tudnak gurulni (ne adj isten valaki fizeti a pusztítás árát), amikor elmennek mellette.
(Manci felszívódott) Eltűnt Palotai Manci, az országgyűlési választások élő lelkiismerete, aki László Tamás ellen kampányolt (álnéven) a Facebook-on, bizalmas belső információkkal operált, és olyan minőségű fényképeket tett ki az oldalára a kerületi Fidesz-mulatságokról, hogy azokkal nemzetközi fotópályázatokon is simán nyerhetett volna. Kampányműszóval élve epésen ekézte az akkor éppen sokadik veresége felé menetelő pártot, hiszen az a csont, hogy a bíróság jogerősen elítélte Pintér Gábort becsületsértés miatt, Mancikának még nem volt ütőkártyaként a kezében. Tény, hogy Pintér úrral amúgy is elég kíméletesen bánt, célkeresztjében valahogy sokkal inkább László állott, aki a tavalyi őszi sajnálatos események miatt távozni kényszerült a politikából.
Na most a vehemens és a jelzőkkel kevésbé fukarkodó Manci olyan gyorsan hallgatott el, mint amilyen gyorsan berobbant a köztudatba. Tevékenységét beszüntette, helyette síri csönd. Tipikus világhálós betegség, az álneves nekibuzdulás elébb elhalványodik, azután kipukkad? Vagy sima troll lett volna a Manci? – tették föl a kérdést a tragikus elnémulás után a 15-ös facebook-osok.
– Dehogy szívódott föl, hová gondolsz! – szólt rám a napokban a belső viszonyokat jól ismerő helyi erő. – Akkor is mindenki pontosan tudta, hogy ki volt az, hamar rá lehetett jönni. A sértettség és a bosszú vezeti évek óta, itt van köztünk, nap mint nap össze lehet vele futni. De nem érdemes neki hátat fordítani. Ha eszed van, messzire elkerülöd. Aki beáll mellé, de nem tudja eléggé kihasználni, eldobja, akár a használt rongyot. Szeret bennfenteskedni és pótolhatatlan lenni. Amúgy nem csinál semmi különöset. Ne hiányold! Addig manciskodott álnéven, amíg a saját érdekei úgy kívánták. Annyira azért mégsem volt érdekes. Nem fog bevonulni a kerület történetébe.
Hézagos Ififeszt
(kampul a durvány) Minden kampánynak van mélypontja, már túljutottunk rajta. Kovács Katalin, a KLIK tankerületi igazgatója nem engedélyezte a kerületi gyerekeknek, hogy részt vegyenek a hagyományos Ififeszt rendezvényen. Ami azért érdekes, mert Kovács Katalin korábban igen elnéző volt, amikor a fideszes országgyűlési képviselőjelölt tollakat osztogatott a tanévnyitó ünnepségen. Az Ififeszt hangsúlyozottan az iskolai autonómiákra építő, kifejezetten politikamentes rendezvény (tavaly jártunk a Kontyfa iskolai ififeszten, senki sem viselt a mellén sarlókalapácsot). A tankerületi igazgatót nem izgatja, hogy egyes iskolák honlapján évekkel ezelőtti, frissítetlen közlemények olvashatók, és az sem zavarta meg különösebben, amikor egy ötödik kerületi iskola alapítványának pénzét lenyúló tanerő alkalmazására rá kellett bólintania. Kovács Katalint csak az zavarta meg, hogy az idei Ififesztet az önkormányzati választási kampány idejére szervezték. Ezért tiltotta meg a diákoknak a részvételt. No comment.
(Félpénz) A képviselő-testület nyolcszor leszavazta a költségvetést, valahányszor módosítottak rajta, az a fideszeseknek és a négy tartózkodónak nem volt elég, a szavazattöbbséget így együtt meg tudták teremteni. A választáson dől el, hogy mennyire volt sikeres Lamperth Mónika fejét követelni Németh Angélától. Régi programja ez a Fidesznek (valaki, előbb Hajdu László, aztán Németh és Lamperth, egyes vállalati vezető stb.) ne legyen, azaz iktassák ki, és akkor a kerület fényre derül. A kampányban sem sikerült pozitív ígéretekkel dúsítani ezt az eléggé lehasznált célkitűzést, láttuk ugyan egyszer-egyszer Pintér Gábort, amint parlagfüves/koszos/rendezetlen/kusza részeit mutatja a kerületnek, de hát ilyet mi is tudnánk csinálni, odamenni a dohányboltok elé, és csikkeket kamerázni nem kunszt, kiválasztani, hogy mit lásson a választópolgár, nem túl izgalmas. Amúgy nincs vele semmi baj, ilyeneket szoktak mutogatni a kampány alatt, ha valami nem stimmel, azért nyilván az ellenfelünk a hibás. (Az ötvenes években a kútmérgezők, a termény-beszolgáltatást elszabotáló „kulákok” feleltek mindenért.)
A legérdekesebb az volt a nyolcszori leszavazás után, hogy a legutolsó testületi ülésen még a kampányba belehevülő fideszesek is simán megszavazták azt, hogy a kerületi sportegyesületek, egyházi és kulturális szervezetek megkapják a működésükhöz szükséges pénzeket. Rábólintottak tehát a képviselők arra (óh, édes népszerűség!), amit nyolcszor rafináltan megakadályoztak. Németh Angéla beszélt erről a Karatna téren az éjszakába nyúlt ülés után.
Még különösebb dolog is történt. Boldogan rábólintottak arra is, hogy amíg nincs költségvetése a kerületnek, senki se kapjon képviselői tiszteletdíjat. Az LMP-s Szilvágyi László (most a Mindenki a Tizenötödikért jelöltje) javasolta már ezt tavasszal is, amikor többhavi fizetés lett volna a tét. De akkor még valahogy nem volt aktuális. Most (a kampányfinishez közeledve) hirtelen aktuális lett. És mit ad isten, az eddig nemmel szavazó képviselők ezt is megszavazták. Magyarul: elfogadták azt, hogy amíg nincs a kerületnek költségvetése, ne üsse a markát senkinek egyetlen peták sem. Szilvágyi képviselőt faggattuk erről a nem várt fordulatról a Pozsony utcai aluljáró környékén.
Mi a tanulság? A képviselők félhavi tiszteletdíjukról mondtak le. Ennyivel kapnak kevesebbet. Mi ez ahhoz képest, amiről a költségvetés nyolcszori leszavazása miatt lecsúszott a kerület? (PP, Rab László, 2019. szeptember 24.)
