Tízéves a Boldog Salkaházi Sára Templom
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mondott szentmisét Újpalotán a Boldog Salkaházi Sára Templomban 27-én este, a templom építésének tizedik évfordulóján. Ünnepélyes, emelkedett és méltóságteljes volt a hangulat, a mise számos pontján azt lehetett érezni, a biblikus példázatok és a közelmúlt történelmi eseményeinek felidézése is jól illik ehhez a karakteres helyhez. Az újpalotai panelrengeteg építési munkálatait innen, erről a helyről kezdték irányítani és szervezni, egykor (jövőre lesz ötven éve) egy fabarakkban gyűltek itt össze a mérnökök. Miután megépült a lakótelep, az eredetileg tervbe vett templomépítés sokáig váratott magára; a környékbeliek kutyafuttatóként használták a tágas, ligetes terepet. Az önkormányzat (Hajdu László még MSZP-s polgármesterként vezette a kerületet) 99 évre adományozta az egyháznak a telket, kifejezetten templomépítésre. Így készült el (Kruppa Gábor tervei alapján) 2008-ban a korábban boldoggá avatott Salkaházi Sáráról elnevezett új templom és plébánia.
Videót készítettünk az ünnepi szentmiséről.
Szép, modern és merész formák jellemzik a templomot (a tervező 2010-ben építészeti nívódíjat kapott érte). A nagy, plasztikus felületeket remek akusztika kíséri, itt aztán jól tud érvényesülni a kórus hangja. Az alagsorban közösségi terekben tudják fogadni a híveket, a katolikus templomokban szokatlan üvegfelületek jól hatnak, nyitottá teszik a hagyományosan zárt liturgiát, ami átragad a szertartás résztvevőire is.
Salkaházi Sára
A telitalálat mégis a névadás. Egy vértanúhalált halt ízig-vérig nő áll itt az emlékezet középpontjában, ez is a nyitottságot jelképezi. Salkaházi Sárával kapcsolatos rokonszenvünket csak növeli, hogy mégiscsak korabeli kollégáról, egy “hírlapíróról” van szó. Az 1899-ben született ifjú újdondász első cikkét 1919. február 2-án írta Syphax álnéven a kassai Esti Újságban. A Trianon után kisebbségbe szorult magyarokról, a szegény munkásokról és munkanélküliek nyomoráról írt. Úgy élt, akár az igazi, felelőtlen újságírók. „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene” – írta később naplójában erről a korszakáról. Magánéleti fordulatokban sem volt hiány, ’22 telén eljegyezte egy módos fiú, de Sára pár hónap múlva visszaadta a jegygyűrűt. 1937-ben Brazíliába szeretett volna menni a bencésekkel misszióba (a fiatalokat vonzották akkoriban a romantikus lehetőségek, e sorok szerzőjének anyai nagybátyja, bizonyos Rab Pál Kínába ment a jezsuitákkal, hogy aztán a forradalom után Tajvanra menekülve legyen katolikus hittérítő). Sára a brazil út reményében Budapestre költözött, de aztán a háború miatt mégis itthon ragadt. ’40-ben tett örökfogadalmat, és nem hagyott fel újságírói munkájával sem, hiszen a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége lapját szerkesztette, mint a nőmozgalom vezetője.
Belelőtték a Dunába
Amikor a náci csapatok a magyar nyilasok örömujjongása közepette 1944. március 19-én megszállták Budapestet, Sára és a testvérek visszahúzódtak a rendházakba, az üldözöttek mentésével foglalkoztak. A Szociális Testvérek a nyilas hatalomátvétel után (október 15.) mintegy ezer zsidót bújtattak. A dokumentumok szerint közel százat személyesen Sára mentett meg, a Bokréta utcai Katolikus Nővédő Otthonban nyújtott nekik segítséget. 1944. december 27-én a zsidók után kutató nyilasok (akik őrjöngve tomboltak a 12. kerületben és a pesti belvárosban is) körbevették az otthont, majd négy embert és Bernovits Vilma hitoktatót Sára nővérrel együtt magukkal vittek.
Cipők a Duna-parton (Can Togay-Pauer Gyula, 2006)
De hogy pontosan mi történt Salkaházi Sárával, csak húsz év elteltével, a zuglói nyilasper során az egyik vádlott vallomása alapján derült ki. A foglyokat este a Fővámház elé terelték és levetkőztették őket a Duna-parton. Mielőtt a sortűz eldördült, hangzott a vallomásban, “egy alacsony, fekete hajú nő” – Salkaházi Sára – szembefordult hóhéraival, a nyilas brigantik szemébe nézett, letérdelt, és tekintetét az égre emelve keresztet vetett. Holttestét a Dunába lökték. Can Togay és Pauer Gyula ma a közelben lévő Holokauszt-emlékművével (Cipők a Duna-parton) neki is emléket állított.
Salkaházi Sárát a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet felvette a Világ Igazai sorába, 2006 szeptemberében pedig a katolikus egyház boldoggá avatta. Halálának évfordulóján, 2008. december 27-én szentelték fel az újpalotai templomot és a plébániát. Mely az Urunk színeváltozásai titulus mellett viseli az ő nevét is. (PP, Rab László, 2018. december 28.)
*
A templommal kapcsolatos további információk a plébánia honlapján érhetők el.
