A lassan támadó Alzheimer

A lassan támadó Alzheimer

Az Alzheimer-kórban az a legdurvább, hogy ott leselkedik mindnyájunk öregkorának előszobájában. És lassan, fokozatosan végez velünk, nem úgy, mint a tragikus és gyors lefolyású rákbetegségek némelyike. Amikor “megérkezik”, a hozzátartozók részéről kezdetben csak enyhe rosszallások hangoznak el (“Anyuka, hányszor mondtam, hogy nem ott van a fogkefe!”), később aztán a hosszú és nyomasztó évek alatt rátelepszik a család mindennapjaira. A beteg pedig, aki egykor hálószaggató gólokat rúgott, és ezrek ünnepelték, vagy őrjítő gitárfutamokat játszott a hangszerén, esetleg szívtipró volt vagy bonviván, üveges tekintettel ül az ágya szélén elhagyatva, és úgy van beletaszítva a felejtés mélységesen mély kútjába, hogy voltaképpen semmire – önmagára sem – emlékszik.

Ez persze inkább drámai felvezető. Az Alzheimer-nap, amelyet az idősgondozást koordináló Egyesített Szociális Intézmény szervezett a Csokonai Művelődési Házban, a hozzátartozók, az orvosok, a betegek és a segítők teendőit villantotta fel. Sok szó esett az Alzheimer Café mozgalomról, mellyel a létrehozók azt célozták, hogy elviselhetőbbé tegyék az idősek életét. A végső cél az, hogy ne legyen stigma ez a modern népbetegség, a hozzátartozók kezében pedig több legyen a lehetőség. Jobbágy Mária mentálhigiénikus örömmel köszönthette azokat a korábbi vendégeket, akik újra eljöttek a kerületbe, és népszerűsítették az Alzheimer Café-t. Köztük volt Dr. Menyhárt Miklós bőnyi háziorvos, a “kávézók” istápolója, és Horváth Szilveszter, aki az Alzheimer nyavalya című, drámai és őszinte könyvét dedikálta. A humorista édesanyjának évekkel ezelőtti ápolásáról számolt be a kerületi támogatással megjelent könyv tavaszi bemutatóján (a videóban ebből is felhasználtunk egy rövid részletet).

Amikor Németh Angéla arról beszélt, hogy egy 12 férőhelyes nappali ellátóhelyet sikerült kialakítani a betegek számára, megjegyezte, ennek örül, de voltaképpen szomorúvá is teszi. – Mi még csak felejtünk, de abban bízom – mondta az alpolgármester -, hogy nem felejtettünk el mindent.

Az előadók arra hívták fel a figyelmet, hogy az Alzheimer kezelésében – miután gyógyítása nem lehetséges – sok humorra és természetességre van szükség, olykor olyan játékokra is (Pánczélné Kis Tímea modellezte kollégájával a labdadobálását), amelyek segítik a demens betegeket az agyműködés vagy az egyszerű memória erősítésében.

– Te, Katikám – idézte az anekdotát Pék Győző, a Debreceni Egyetem pszichológus tanára -, hogy hívják azt az orvost, aki elcsavarta a fejemet? A válasz ez: a “dokit” Alzheimernek hívják. (A neurodegeneratív kórképet a német ideggyógyász, Alois Alzheimer 1907-ben elsőként ismertette a világgal – A Szerk.) A debreceni nappali klubot hozzátartozói csoportok támogatják, az orvosok feladata, hogy segítsék a betegek gondozóit abban, hogyan lehet együtt élni a hanyatlással. A pszichológus a “sikeres és egészséges” öregedést említette, amire felkaptuk a fejünket. Elsősorban e fogalmak pozitív tartalma miatt. Tudunk-e pozitívak lenni, amikor demens beteg van a környezetünkben? Ez a fő kérdések egyike. Megértjük-e, milyen iszonyú teher az, amikor valaki elveszti az identitását? A megfigyelések szerint a beteg gyakran bűntudatot érez a feledékenysége vagy a szétszórtsága miatt, ami később átcsaphat önmaga elutasításába és agresszióba is. A frusztrációt zavar és félelem övezi. Ki vagyok én? – kérdi gyakran a beteg, amikor kezdi elveszíteni a családi identitását is.

– Az időgazdálkodásban mutatkozó zavarok és az életstílus feladása mellett megmarad az érzelmi érintettség – mondta Pék Győző -, erős a zenéhez és a tánchoz való ragaszkodás, rendkívüli jelentőségük van a gesztusoknak is.

Menyhárt doktor az Alzheimer Café mozgalomról azt emelte ki, a cél a tabuk ledöntése, és az, hogy minél többen szerezzenek tudomást arról, hogyan kaphatnak segítséget a betegség kezelésében (A CAFÉ betűszóban a Convivialité barátkozást, az Animation élénkséget, a Fin du Tabou a társadalmi ellenállás végét, az Écoute a meghallgatást jelenti – A Szerk.). Tatai Tamás mosonmagyaróvári gondozó családtag a társadalom érzékenyítésére hívta fel a figyelmet. Az óváriak sok segítséget kapnak a helyi szociális gondozóktól, az önkéntesektől és külföldi partnereiktől is.

Aki az újpalotai Alzheimer Caféval szeretné felvenni a kapcsolatot, itt talál elérhetőséget. (PP, 2017. szeptember 7.)

Korábbi írásunk az Alzheimerrel kapcsolatos kerületi gondozásról itt olvasható.

Jobbágy Mária beszámolója az Alzheimer Világhónapról az eszixv.hu oldalán.

CATEGORIES
TAGS
Share This

COMMENTS

Wordpress (0)
Disqus ( )