Ezerrel pedáloztak a gyerekek

Ezerrel pedáloztak a gyerekek

Miért sírsz? – kérdeztük a hétéves forma gyerkőcöt a Pestújhelyi Közösségi Ház udvarán. – Mert nem én győztem – hangzott az önérzetes válasz, és újra eltörött a mécses. Végigsimította aztán a srác a nyakában az ezüstérmet, és valamivel derűsebben lépdelt anyja mellett.

Igen jó hangulatban zajlott a Szlipcsevics István Duatlon Emlékverseny, amelyet az egykori válogatott országúti kerékpáros özvegye, Ruzicska Andrea szervezett társaival. Az óvodás és iskolás gyerekek átérezték az ügy komolyságát, mert igen sokan jöttek a hívó szóra, és foggal-körömmel küzdöttek a Szűcs István utcában kialakított pályán.

Minden gyerek rajtszámmal indult, előírták a bukósisakot, és menet közben minden segítséget megadtak az izgulékony versenyzőknek. Igen jól megszervezték a kerékpározásról futásra történő váltást, a cél is úgy volt megépítve, akár a nagy versenyeken. A startvonalon rajtpisztoly dördült, a kanyarokban felnőttek egész hada segített a gyerekeknek.

Külön öröm volt azt látni, hogy a díjátadást is milyen méltósággal bonyolították. Itt még a hatodik helyezett is oklevelet kapott. Középütt a színpad előtt profi dobogóra állhattak a bronz-, az ezüst- és az aranyérem tulajdonosai, a győztesek pedig igazi kupát emelhettek a magasba. Köszönet érte mindazoknak, akik az előkészületekben részt vettek.

Voltak a kisgyerekek mellett olyan reményteljes korosabb versenyzők is, akik egykor talán Szipcsevics István, a válogatott kerékpáros örökébe léphetnek. Szabó Bátor, a Meixner Általános Iskola nyolcadikos tanulója például immáron tizenegyedszer nem talált legyőzőre, ami példátlan a 2006 óta megrendezett emlékverseny történetében. Az ifjú bajnokot a rajtnál szólaltattuk meg. Arra voltunk kíváncsiak, bejön-e a taktikája.

A nyurga fiú győzelme azt igazolta, hogy jól megtervezte a menetet, és okosan be tudta osztani az erejét. Ez az a képesség, amelyet az olyan tapasztalt országúti öreg rókáknak is tudniuk kellett, mint a három Istvánnak egykor a Tipográfiából: Pusztaszeri, Szűcs és Szlipcsevics Istvánról van szó. Akik úgy mentek hetven kilométert harmincas átlaggal (hegyről lefelé nem mérték a sebességet!), hogy közben egy percet sem pihenhettek.

Férjére, a legendás sportolóra Ruzicska Andrea az eredményhirdetés előtt a következőképpen emlékezett.

Az óvodások és a kisiskolások láthatóan élvezték azt, hogy minden külsőségével együtt igazi versenyre neveztek, amiből az a tanulság, hogy a gyerekek is kedvelik a flottul zajló eseményeket. Itt pedig olyan fegyelmezetten követték egymást a versenyszámok, hogy lehetetlen lett volna unatkozni.

Amíg a gyerekek az idővel és egymással küzdöttek, a felnőttek a ház udvarán békésen főzőcskéztek. A színpadon gyerekműsor és kora délutáni showműsor vette kezdetét, emelkedett volt a hangulat. (Erről később külön megemlékezünk, jó kis felvételeket készítettünk, egynémely csapatnál vendégeskedve magunk is belemerültünk a lakmározásba.)

Képeinkből az köszön vissza, hogy azok sem nagyon bánták, hogy itt töltötték a szombatot, akik szerény életkoruk miatt még nem szállhattak nyeregbe. Közéjük tartozott az az ifjú polgártársunk, aki a vad tekergőzés helyett inkább a sergő varázslatos világát választotta. Boróka csöndes belenyugvással ücsörgött a keringőző kosárban, láthatóan nem zavarta meg az a zsivajgó sokadalom, amely körülvette.

Megint volt egy békés és szép szombatunk. (PP)

(A családi napról készült összes fotónkat feltöltöttük egy zenés összeállításba. Itt lehet megnézni.)

 

CATEGORIES
TAGS
Share This

COMMENTS

Wordpress (1)
  • comment-avatar

    […] A gyerekek duatlon versenyéről rögtön szombaton szót ejtettünk, csodás volt látni az apróságokat, amint nyomták a pedált a Szlipcsevics István Emlékversenyen. Beszámolónkat a versenyről itt lehet megnézni. […]

  • Disqus ( )