Retusált cicababák helyett

Köszöntjük a nőket. De nem primulával és nem is úgy, hogy szép fiatal nőket kezdünk mutogatni. A valóságos nőket köszöntjük, köztük azokat a nagymamákat, akiket nem divat betenni a tévébe, és nem szerepelnek az újságok címlapjain sem. Bizonyára azért, mert túl sok ránc van az arcukon. És a kezük is tele van véraláfutásokkal. A nő pedig a modern médiában nem ilyen.

Nos, nálunk pont ilyen. Olyannak látjuk őket, mint Madarász néni, hetvenen túljutva, az Újpalotai piacon. Vagy Bognár Sándorné, a cipész, aki munkát ad Papp Csabának. Esetleg Matkovszky Józsefné Erzsike, aki csetelni szokott a Facebookon. Juhászné Kovács Anna és Horváth Andorné a Csokonaiban mesélt nekünk. Ott van aztán a beteg kislányát, Szikszai Szintiát gyógyító Bíró Evelina, a pizzát sütő Bartha Andrea, vagy a Sanzonbizottsággal próbáló Csépai Eszter színésznő, a szintén színésznő Magyar Réka és Polyák Petra, akivel a KOMA Bázis bemutatóján találkoztunk.

Jé, még alig kezdtük ezt a blogot, máris mennyi nőismerősünk van a kerületben! És akkor a Konytfa utcai kutyafuttatóban való találkozásainkat meg sem említettük.

Nem szépítünk semmit, nem teszünk ide retusált cicababákat, épp csak jelezzük, hogy tudunk a Nemzetközi Nőnapról. Nem garantáljuk, hogy ma felmossuk a konyhát, megsütjük az almás pitét, és kivasaljuk a gyűrött ruhát. De a kiégett villanykörtét ma is kicseréljük zokszó nélkül. És akkor se morgunk, ha másodszor-harmadszor is visszaküldenek bennünket a boltba túróért meg vajért.

Köszöntjük a nőket, legyen ma jó a kedvük! Úgy szeretjük őket, ahogy vannak. (PP)