Koponyákkal labdázó melósok

Koponyákkal labdázó melósok

Egy fura szájhagyomány töredékes nyomaira bukkantunk az Újpalota ’50 rendezvénysorozat legutóbbi beszélgetésén. A saját korában gigantikusnak tekinthető lakótelep (15 ezer lakás) megépítésének körülményeit, az első lakók botladozását idézték fel a résztvevők a közösségi házban Hajdu László országgyűlési képviselő segítségével, aki egykori lakóként és polgármesterként is tanúja volt az Újpalotai lakótelep életének. Video-összeállítást készítettünk az elhangzottakról, amelyet most közreadunk.

A beszámolók egy pontján az idős hölgy említette azt a jelenetet, amelynek képszerűsége rögtön megült fantáziánkban. S tudjuk ugyan, hogy az oral history régóta operál azzal a valóságos ténnyel, hogy a lakótelep középső része a volt pestújhelyi temetőre épült, így, ilyen brutális egyszerűséggel megfogalmazva még nem találkoztunk vele.

A felszólaló ugyan nem jelezte, hogy ő maga személyesen látta volna, de tényként állította, hogy a lakótelepet építő munkások (lehettek páran) a temető felszámolásakor labdáztak a koponyákkal. Előttünk van ez a kép 1969-ből, amint felszámolják a temetőt, s a markoló kifordít egynémely csontot a régi sírokból. Shakespeare tudott volna csak kitalálni ilyen képi kompozíciót.

Az merült föl bennünk, hogy vajon megtörténhetett-e mindez. Vagy csupán egy korabeli fake news veti az árnyékát 50 évvel később. Az a jelentése, hogy Pestújhelyt az újpalotai betonrengeteggel úgy tették lehetetlenné, hogy még a holtak nyugalmára se voltak tekintettel. Ebben azért vannak (és különösképp a rendszerváltás után voltak) politikai lehetőségek is, többen kiaknázták, amikor a polgárosultabb, régebbi kerületrészt (Pestújhelyt) szembe akarták állítani a hagyományokkal fiatalsága ellenére kevésbé rendelkező Újpalotával. Mely egyben a kollektivizmus vezérhajója is volt, adta tehát magát a leegyszerűsítés: a panelrengeteg lakói más elbírálás alá esnek, mint az őslakosok. És akkor most a finom megközelítést adjuk, panelprolizás nélkül, mert az nem szerepel a mi fogalmazásfüzetünkben.

Előfordulhatott-e ilyen?

Ide is belógott egykor a temető

Megtörténhetett-e, hogy labdáztak a koponyákkal? – ez volt változatlanul a kérdésünk. ’69-ben, ötven évvel ezelőtt, amikor még nem voltak videokamerák és mobiltelefonok.

A következőket találtuk. Kuczkó Andrea Helyem, Házam, Palotám-ban írott temetőtörténetét és a többnyire erre támaszkodó Rátonyi Gábor Tamás-féle szöveget vizsgáltuk meg a XV. kerületi helytörténeti blogban. “Légifotón látszik, ahogy Újpalota ráépül a Pestújhelyi temetőre”, olvasható a szemléletes címben. Amiben egyébként nincs semmi rendkívüli, Budapest (és minden nagyváros) régi temetőire ráépült valamiképpen a város, ez történt Újpalota építésekor is. A pestújhelyi temetőt egyébként 1950-ben, a XV. kerület mai formájának kialakításkor bezárták, azaz új temetkezéseket már csak azoknak engedélyeztek, akiknek sírboltjuk volt vagy előre megváltották a sírhelyet.

Tény viszont, hogy a lakótelep építésének megkezdésekor hirtelen számolták fel a temetőt. „Aki tehette, áthelyeztette hozzátartozója sírját a rákospalotaiba – írja Rátonyi -, ám azoknak az elhunytaknak a sírját, akiknek nem maradt hátramaradottjuk, vagy akiknek a hozzátartozója nem reagált elég gyorsan a felszólításra, lényegében elkotorták tereprendezés közben. Egyesek szerint az újpalotai szánkózódomb ma is tele van csontokkal.”

Innen származik hát az, hogy egyes elhunytak maradványai visszamaradhattak. Léteznek különben 1963-as légifelvételek, amelyeken még pontosan látszanak a síremlékek, a sírboltok és a ravatalozó. De vannak 1971-es képek is, amelyeken a temető területe belóg a Fő téri kereszteződésig (itt épült fel a víztorony-ház, melyről Hajdu László is beszélt videónkban). És itt van a Hartyán iskola, ,a Kőrakás park és a 7-es busz végállomása is.

Nem enged bennünket tovább a kép

Újra föltettük a kérdést magunkban: megtörténhetett-e, hogy labdáztak a koponyákkal? És azt a választ adtuk rá, hogy igen. A temető felszámolását végzők elé odagurulhatott egy-egy elhunyt koponyája. Elképzelhető, hogy a melósok a reggeli cseresznye- vagy barackpálinka után odábbpöckölték azoknak a maradványait, akikről a hozzátartozók nem gondoskodtak, vagy nem voltak hozzátartozóik.

Ház magasodik a temető helyén

De csak elképzelhető, mert forrást a jelenetsorra természetszerűleg nem találtunk. Ha ezt valaki a saját szemével látta volna, abból 1969-ben is botrány lett volna. Feltéve, ha engedték volna megjelenni.

Idáig jutottunk. A temető régi helyén a pestújhelyi lokálpatrióta, Jordán Eszter kezdeményezésére 2004 után kezdtek megemlékezni, 2009 óta pedig ott áll a Mementó-kő is, amelyet az Újpalotát és Pestújhelyt gyakorta szembeállító fideszes politikus, László Tamás avatott. A megemlékezéseken gyakorta megjelennek azok a helyi civilek, élükön a Pátria egyesület tagjaival, akik voltaképp mindent tudnak a kerületről. Köreikben élhet tovább az ötvenéves vándormotívum: rugdossák a melósok a koponyákat a Fő téren.

Ha fellelünk olyan forrást, ami igazolja az állítást, vagy ha találunk olyan szemtanút, aki látta a jelenetet, azonnal tollat ragadunk. (PP, Rab László, 2019. november 18.)

CATEGORIES
TAGS
Share This

COMMENTS

Wordpress (2)
  • comment-avatar
    Siklósiné Patay Edit 3 hét

    Kedves Rab László!

    Én 1973-ban ismerkedtem meg pestújhelyi férjemmel. Még azon a nyáron elvitt megmutatni a kerület sok részét, gyermekkora színhelyét.
    Akkor a Hartyán iskola környéke éppen csak frissen volt parkosítva. Ott ő tényként mesélte, hogy gyerekek játszottak a temetőből kifordított csontokkal, koponyákkal. Melósokról nem beszélt, csak gyerekekről, amikor még játszótér és park híján egyszerűen a rendezetlen területen játszottak. Ő viszolyogva mesélt erről, mert bár családjából senki nem nyugodott ott, mert csak az ötvene években kerültek Angyalföldről Pestújhelyre, de érzékenyen érintette a környék beépítése. Sajnos már 15 éve meghalt, így nem tudom, honnan tudott az esetről.

  • comment-avatar
    Szusza József 2 hét

    Igen.Sajnos történtek ilyen esetek.A Pestújhelyiek által szervezett megemlékezéseken volt már olyan beszédet tartó,aki gyermekként tapasztalta meg,de olyan is aki akkori munkaköréből adódóan az építési munkákban való részvétele miatt tudott beszámolni a történtekről.A Pestújhelyiek a Memento emlékkőnél tiszteletüket tudják kifejezni.Itt szeretnénk megemlíteni,hogy nagy köszönet az ott lakóknak,akik a mindennapokban óvják ezt a helyet.Amióta létezik,még soha nem gyalázták,rondították el oda nem illő kezek.Ez egy biztos és példaértékű hely a két kerületrész megbékélésének szimbólumaként.Köszönjük.

  • Disqus ( )