Egy fénykép története

Egy fénykép története

Hatvankét szavazattal kapott többet az 5-ös választókörzetben, mint fideszes ellenfele, Csonka László.  Farkas Editre 899-en, Csonkára 837-en szavaztak. A későbbi győztesről készült a választások éjszakáján a fotó, látható rajta a mérhetetlen feszültség és várakozás. A fotón szereplő győztes képviselőt arra kértük, idézze föl a pillanatot, és meséljen is magáról, hogy többet tudjunk róla. Ezért közöljük írását itt.  

*

1970-ben születtem, azóta kis megszakítással itt élek a kerületben. Nagyon szerettem itt lakni, a Bocskaiba jártam iskolába, sokszor gyalog jöttem haza, az úton az összes kutya a barátom volt. A házunk mellett járt el a 65-ös villamos, amikor Béla bácsi vezette, inkább gyalog mentem, mert úgy gyorsabban értem be. Nyaranta sokat játszottunk az utcabéli gyerekekkel az árokparton.

Édesapám kétéves koromban halt meg, a Rákos úton ütötte el a zebrán egy autó. A szerény pedagógusfizetésből élő anyukám egyedül nevelt fel a testvéremmel bennünket (nyugdíjazásáig a Bocskaiban tanított). Sosem dúskáltunk a javakban, de anyu a tisztességet, becsületet belénk nevelte.

Ugyanezt próbálom én is a két gyerekemnek megtanítani. Egyedül nevelem őket, a fiam 13, a lányom 9 éves. Nem vagyok munkahely-váltogató típus, 28 éve a bankszférában dolgozom, ennyi idő alatt csak egyszer váltottam.

A politika világa csak mint választópolgár érdekelt. Természetesen voltak gondolataim, ami egyezett egy-egy párt ideológiájával, de ennél többet nem tettem. Neveltem a gyerekeimet. Két évvel ezelőtt kezdtem érezni, hogy a helyzet az országban tarthatatlan. Hogy felháborító; tenni kell már valamit ez ellen a rendszer ellen. Nekem is. Ha változtatni akarunk, akkor mindenkinek mozdulnia kell. Vettem egy nagy levegőt, felálltam a kanapéról a televízió elől, és nekiláttam. Kicsiben. Én, az egyedülálló anyuka úgy döntöttem, megpróbálom. Nem kevés bátorság kellett hozzá, hiszen én is féltem. Mi lesz, ha jön a retorzió? A gyerekeimért tettem. Hogy jobb világban élhessenek a magunk kis környezetében.

Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, beszélgetni velük, lehetőség szerint segíteni a rászorultaknak, az elesetteknek. A gyerekeim iskolájában karácsonyi adománygyűjtésbe kezdtem, ami sikeres volt, egy teli autóra való játékot, ruhát és egyebeket szedtem össze a súlyosan fogyatékos fiatalok és a nagycsaládosok számára. Rendszeresen részt veszek ételosztásokon is, utódaimat is arra nevelem, hogy segítsünk másokon, ha tudunk.

Azt a körzetet, ahol indultam, úgy ismerem, mint a tenyeremet. Tudom, mely részei vannak elhagyatva, hátrányban. Hogy mennyi esélyt adtam magamnak? Nem sokat. Közismert, hogy erős ellenfélnek tartottam azt az embert, akit végül tisztességes versenyben győztem le. Rengeteget dolgoztam, jártam az emberek között, beszélgettem velük, megismertem a problémáikat, és mondhatom, nagyon kedvesek voltak velem még azok is, akik nyíltan megmondták, hogy az ellenfelemre fognak szavazni.

Probléma, hogy nincs közösség, csak széthúzás, házakban elbújás, jaj, nehogy megtudja a szomszéd, milyen a politikai beállítottságom stb. Tervezem, hogy összekovácsolok egy igazi kis közösséget. Mint vidéken szokás. Közös programokat szeretnék szervezni, sok ötletem van, hamarosan el is kezdem őket megvalósítani. Időseket szeretnék pártállástól függetlenül összehozni, beszélgetős, kártyázós, délutánokat rendezni, baba-mama klubot indítani. Lehet, hogy idealista vagyok, mert engem sosem érdekelt senki semmilyen irányú hovatartozása, honnan jött, milyen a származása, csak legyen tisztességes. És segítsük egymást. Ezért is szeretnék időseket segítő csapatot összegyűjteni, akik ha szükséges, recepteket váltanak be, segítenek bevásárolni a rászoruló, nehezebben mozgó társainkon. Mi is el fogjuk érni ezt a kort, és örülnénk mi is a segítségnek.

Nehezen hittem el, hogy nyertem. Miért én nyertem? Összetett. Gondolom, sokan szimpatizáltak velem és a programommal. A legfőbb vetélytársam szerintem nem tartott esélyesnek. Tudta, hogy erős a bázisa. Nekem a kormányváltó hangulat is segített valamelyest. És természetesen az összefogás. Megértették a lakosok, mi ennek a jelentősége, és eljöttek szavazni. Nagy létszámban.

Az anyukák talán azért szimpatizáltak velem, mert én is nő és családos anya vagyok, könnyebben megértjük egymást. Megígértem, hogy a játszóteret felújíttatom, mosdót, ivókutat, pelenkázót, szoptató helyiséget alakíttatok ki.

Az idősebbek nagyon örültek a Rákos úti SZTK külső fedett betegváró tervének, ami, remélem, hamarosan megvalósul.

A Körvasút sor mellett élők a zajvédő fal megépítésében reménykednek, mindent megteszek azért, hogy sikerüljön a tárgyalás a MÁV-val és ne zavarja az ott élők nyugalmát a vonatok zaja.

A mi körzetünk nyugodt volt a választási kampányban. Nem pocskondiáztunk, a plakátjaim is csak az utolsó pillanatban lettek letépve. Volt úgy, hogy én ragasztottam vissza egyik ellenfelem plakátját, mert igen gyatra ragasztót használt.

A választás éjszakáján úgy éreztem magam, mintha lelki hullámvasúton ülnék. Körülöttem egymást ünneplő emberek zajongtak, szuper érzés volt látni, hogyan szurkoltak, tapsoltak egymásnak az összefogás képviselő jelöltjei és aktivistái.

Az első beérkezett számok nem voltak biztatóak, akkor még kis különbséggel hátrányban voltam. Nagyon vártuk a mindent eldöntő utolsó körzet eredményét. Juhász Attila jó barátom, sokat segített a kampány alatt. Mellettem volt végig azon az estén is, szurkolt, biztatott teljes szívvel. A kép a végső eredmény bejelentésekor készült. Sokat kellett rá várni, én már lelkileg teljesen kimerültem. Ez volt a döntő körzet, Attila is elérzékenyült. Felejthetetlen élmény. Mindenki tapsolt, kiabált, ölelt, gratulált, egyszerűen nem tudtam odamenni tőlük az anyukámhoz, aki ott várt rám könnyes arccal, és aki a saját kampányfőnököm volt, keményen felrázott, ha elegem volt és elfáradtam, kételkedtem. Mindvégig hitt bennem és a választókban.

Ellenfeleim közül csak Csonka László csatlakozott a Facebookon a többi gratuláló közé. A másik három indulótól nem láttam ilyen reakciót.

Fontos még számomra, hogy egy nyugatibb stílusú, tiszta lakókörnyezetet alakítsunk ki közösen.

Mivel Karácsony Gergely és Németh Angéla is megnyerték a választást, ezért számítok a segítségükre, többek között azért, hogy megépülhessen az Istvántelek vasúti megálló mellett a kamerákkal felszerelt P+R parkoló és az őrzött biciklitároló.

Szeretném, ha a többség ismerne és tudná, hogy bármikor elérhet, amikor szükség van rám. (PP, Farkas Edit, 2019. október 26. A nyitóképet Tóth Veronika készítette) 

CATEGORIES
TAGS
Share This

COMMENTS

Wordpress (0)
Disqus ( )