Játék a halállal

Játék a halállal

Megemlékezés lesz az Emlék téren csütörtökön, szeptember 19-én. A Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület és a Pestújhelyi Fiatalok tartják este fél hétkor. Az egykori községháza helyén lévő kis játszótéren az 1944. szeptember 19-i tragikus eseményre emlékeznek a helybéliek.

Romok eltakarítása Budapesten 1944 telén (MTI-fotó)

A légiakna legendája eléggé ismert, noha kevésbé segít bennünket, hogy a korabeli sajtótudósítások között – a sok-sok halott ellenére – említést s tesznek róla. Ez annak tudható be, hogy dúlt a háború, javában folytak az oroszok részéről a Budapest elfoglalására megtett előkészületek, a Vörös Hadsereg erősen nyomult előre. Szeptember elején már voltak nagy bombázások, mert az oroszok menetből akarták Budapestet lerohanni, ez azonban nem sikerült, mert Hitler parancsa szerint az utolsó leheletig tartani kellett (volna) a várost. A pestújhelyi akna nem volt egyedi eset, a főváros épületeinek 27 százaléka pusztult el vagy rongálódott meg súlyosan pár hónap alatt, több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy teljesen lakhatatlanná vált.

Egy Kovács nevű tűzoltó nevéhez köthető a községháza udvarán történt tragédia. Buza Péter számolt be pestújhelyi monográfiájában az esetről így: megpróbálta szétszerelni a községháza udvarán.

De miért? Nehéz felfedni.

Ne felejtsük el, hogy a rövid időre önállóvá lett Pestújhely milyen nagy életet élt a háború előtti évtizedekben. Itt működött a korszak ismert ügyvéd-mágnása, Bezsilla Nándor, aki a parcellázással nagy vagyonra tett szert. Báder Gusztáv a “Pösöc”, a Pestújhelyi Sport Club fő támogatójaként tűnt föl, a később a Bezsilláról elnevezett utcában lakott családjával az a Zajti Ferenc, írtunk róla, aki Indiában kutatta a magyarok nyomait, és Kemal Atatürk hajlandónak mutatkozott rá, hogy kifizesse a háza árát. Színészek, kutatók, festők és vendéglősök kavargó kavalkádja jellemezte a városrészt, a pesti belvárosi elit levegős ingatlanokat keresett a kertes részen, és mulatozásra is lehetett pénze, mert egy időben minden nyolcvan lakosra jutott egy vendéglő vagy kocsma errefelé (írja Buza). További érdekesség, hogy itt volt Kádár János pikolófiú, idejárt iskolába a kis Antall József, Várnai Zseni pedig, a költőnő fia elvesztésekor fölkereste Juliska nénit, a halottlátó asszonyt, aki az egyik legnépszerűbb figura volt a korabeli Pestújhelyen.

És akkor jön 1944. szeptember 19-én egy Kovács nevű tűzoltó, hogy elkezdjen babrálni a besült aknával. Amit előzőleg a temetőbe vittek, de aztán áthozatták a községháza udvarába, a mai Pestújhelyi (egykor gróf Andrássy Gyula) út és a József Attila utca kereszteződésében.

Mi volt itt pontosan ’44 szeptemberében? Mindenki úgy írja, hogy községháza, ami 1914 és ’42 között itt működött. Mert ’42-ben átköltözött a Bezsilla utcába. De akkor mi volt itt, a mai Emlék téren?

Itt maradt pár iroda, és ez volt a tűzoltóság épülete is! Ezért mozgott oly nagy otthonossággal az akna körül Kovács, a tűzoltó.

Tisztázni kell azt is, hogy hova esett le eredetileg az az akna? Ide? Válaszunk az, hogy nem. Ez a 41-es szám, de a bomba a 83. szám alatt lévő óvodára zuhant (közel egytonnás volt, nem jelentéktelen lövedék).

De akkor hogy került ide?

Hát úgy, hogy kiásták és bevitették a községházára (az a gyanúnk, hogy a mai Bezsilla Nándor utcába). Ezután a jegyző úgy rendelkezett, hogy vigyék ki a pestújhelyi temetőbe (aminek az újpalotai lakótelep 1969-ben kezdett építésekor el kellett innen tűnnie). Utána viszont Szlatényi, a jegyző (egyes forrásokban főjegyző) mégis úgy döntött, hogy hozzák vissza “a községházára”. De már értelemszerűen ide, ahol a tűzoltóság is ténykedett.

Még mindig azt kérdezzük, hogy miért.

A Budapesti Nap 2003. májusi számában találunk rá a magyarázatot. “Az (Andrássy Gyula utcai) épület délutánra közel harminc ember sírjává vált: egy légiakna felrobbant szétszedés közben. Az egyik történet szerint Szlatényi főjegyző a saját emlékművét alakította volna ki belőle (?), ezért próbálták szétszedni a községháza udvarán, ahol a tűzoltók is állomásoztak. Egy másik – hiteles – történet szerint (a főjegyző családi archívumából származó jelentés alapján) 1944. szeptember 18-án esett be a légiakna a község területére. Többszöri főjegyzői utasítás ellenére nem a temető melletti árokba került, ahol nem tehetett volna senkiben kárt, hanem a községháza udvarára, ahol Kovács tűzoltó próbálta meg szétszedni. Délután egy órakor a kalapálás és piszkálás következményeként óriási detonációval robbant fel, megölve, megsebesítve sok-sok embert, illetve elpusztítva a községházát és melléképületeit, megrongálva a környék nyolc-tíz házát. A névtelen közterület helyi kezdeményezésre 1991. október 30-án kapta az Emlék tér nevet, 2003. május 9-ra a terület a helyi lakosok kérésére és nagy örömére átalakult mozgásfejlesztő játékokkal teli játszótérré.”

Egyes tudósítások száz fölé teszik az áldozatok számát, ami eltúlzott, de nyilván nem csökkenti a tragédia erejét. Kopjafa őrzi azok emlékét, akik ott voltak, amikor a tűzoltó érthetetlen módon kalapáccsal nekiesett a légiaknának. Tegyük hozzá, hogy nem katonák haltak itt meg, hanem ártatlan civilek, köztük számos kíváncsiskodó gyerek, aki épp akkor ment haza az iskolából. Az épület előtt pedig az asszonyok élelmiszerjegyért álltak sorba.

Mind meghaltak. Rájuk emlékeznek ma az Emlék téri kopjafa előtt. (PP, Rab László, 2019. szeptember 19. – nyitókép: A Királyi Légierő felvétele 1944-ben a kerületről, Fortepan)

CATEGORIES
TAGS
Share This

COMMENTS

Wordpress (0)
Disqus ( )