Gugyelláék háza
Ötven éve kezdték építeni az újpalotai lakótelepet. Nem könnyű megadni pontosan a kezdő kapavágás pillanatát, mert olyan forrás is fellelhető, hogy már 68′ novemberében letették az alapkövet, egy hetvenes évek végi híradóriportban pedig – tévesen – két napot tévedtek. Most minden múltban kavarodó időzűrzavar eloszlatására újraközöljük a korabeli tudósítást, mely arról szól, hogy március 17-én “a Tanácsköztársaság jubileumának ünnepségsorozatához méltó esemény színhelye volt hétfőn (!!!) Pestújhely: lerakták az alapkövét Újpalotának, fővárosunk most születő városrészének.”
A születés időpontja tehát 1969. március 17. Ez a hétfői nap az, amióta Újpalotáról beszélhetünk.
A lakótelep létrejöttének története viszonylag jól dokumentált, Tenke Tibor terveiben a középkori városszerkezet modelljét vette alapul, a telep megépítését az irgalmatlan méretek és a közösségi terek kialakításának elspórolása jellemzi, számos tanulmány született e tárgyban. A nagyvárosi közlekedési hálózatba se sikerült Újpalotát beszervezni, sokféle baj forrása lett ez a későbbiekben. De ezt majd a tavasz folyamán alaposan körbejárjuk. (A legfőbb probléma, hogy közösség és közösségi alatt mást értettek a hetvenes, nyolcvanas években, és egészen mást jelent ez ma, a hálózatosodás korában. A legfrissebb elemzések a nyolcvanas évek szociológiai karakterkészletével operálnak, amelyek mára kissé berozsdásodtak R.L.) Most a születés pillanatait tanácsos felidézni.
Az első tízemeletes házat a Nyírpalota út legelején (akkor Hevesi Gyula út 1. szám) két év alatt felrántották. A házgyár naponta 12 lakást volt képes előállítani, a falak felhúzása viszonylag jól haladt, a gépészeti munkálatokkal akadtak gondok (ezért adták át a fűtési szezon március 15-i lejárta után). Újdonság volt a beépített konyha, és az, hogy a fürdőszobákat készen emelték be.
Sokan emlékeznek az újszerű linóleumpadlóra is, amelyről az 1971 februárjában a helyszínre látogató Kádár János azt jegyezte meg: “A változások egyik fontos jele, hogy nőnek a minőségi igények.”
A 352 lakásos első épület átadása körül nagy volt a felhajtás, jelképes kulcsátadó ünnepséget szerveztek, melynek során Valachi Gyula, a kerületi tanács végrehajtó bizottságának titkára köszöntötte az első újpalotai honfoglalót, Gugyella János hajógyári munkást, aki népes családjával érkezett.
– A Tompa utcában laktunk egy üzlethelyiségben, igen rossz körülmények között – idézte fel a 48 évvel ezelőtti pillanatot Gugyella János, aki feleségével ma is a 69 négyzetméteres, igen jó elrendezésű panelben él. – A ház már készen volt ’70 novemberében, ez akkoriban, amikor egy ötéves tervben százezer lakás épült, nem számított különösen érdekesnek. A fűtési szezon végeztével (nem volt meleg víz) március 16-ától lehetett a tizenegy lépcsőházba beköltözni, nem volt szabad a súlyos holmival az új liftet terhelni, 2-3 család jöhetett egy napon, de mindenki egyszerre akart jönni. Irgalmatlanul jó időszak volt az életünkben, ment az ismerkedés, te honnan jöttél, mivel foglalkozol, kártyáztunk, mulatoztunk, gyönyörködtünk a fürdőszobánkban. Ma már a szomszédok meg se ismerik egymást, ez akkoriban másként volt.
Gugyella úr a lakásszövetkezetben kezdett tüsténkedni, ma is ő viszi a pénzügyeket igazgatósági tagként. – A lakás ára 280 ezer forint volt – taglalja a 48 évvel ezelőtti anyagi viszonyokat -, tíz százalékot kellett befizetni, a fennmaradó összeget 30 év alatt kamatmentes hitelre lehetett megfizetni. ’71-től aztán két százalékos kamatot vezettek be, ami nem vonatkozott az első lakókra, ment is a szöveg, hogy milyen szerencsések voltunk. A rendszerváltás környékén megvettük a lakást, akkor került a nevünkre, mint mindenki másnak.
1971-ben öten jöttek, velük volt az após és az anyós. Ha valaki ’70-ben le tudott adni egy lakást, könnyebben kapott itt 2+2, azaz 2 szobás, 2 félszobás lakást. Gugyelláéknak egy fiuk van, itt nőtt föl, itt kezdett járni a ‘lila’ iskolába, ’94-ben nősült meg, vettek a párjával egy másfélszobás lakást, aztán továbbmentek a Molnár Viktor utcába (Pestújhelyen, a közelben van – R.L.). A lányunokájuk, aki jelenleg Oslóban tanul Erasmus-programban, és vegyészmérnök lesz, gyakran ellátogat hozzájuk, miként a 12 éves fiúunoka is, aki a Testvériségben focizik.
Ha valaki nem fizet, korlátozzák az áramot
– Dunavecsén születtem – mondta Gugyella János -, a nagyszüleim az alföldi cselédvilágban éltek, apámék négyen voltak testvérek, nagy a család, gyakran megyek “haza”. Ahogy öregszem, egyre fontosabbnak tartom a családi kapcsolatokat, Szadán van egy kis kertünk, ott szoktunk találkozgatni, fő a bográcsban a finom étel, mi pedig mindent meg tudunk beszélni. A ház ügyei összebonyolódtak, régebben sokkal könnyebb volt a lakásszövetkezetet vezetni, mint mostanában, mert ha valaki nem fizetett, küldtünk egy értesítést a munkahelyére, és már el is volt rendezve a dolog. A devizahiteles problémák miatt egyre több lett az adósság, ezért ki kellett valamit találnunk, átalakítottuk a szabályokat. Aki nem fizet rendesen, annak nem adjuk ingyen az áramot. Megnöveltük a vezetékek kapacitását, ha valaki ma nem fizet, már online módon tudjuk korlátozni a lakás ellátását. Sokáig kínlódtunk, de aztán megoldódott.
Megnézték magukat a tévében
1971. április 16-án, a beköltözés napján – írja N. Kósa Judit a Népszabadság 1996. április 19-i számában – a kis Gugyella Zoli kapott egy nagy pöttyös gumilabdát, a vébétitkár pedig egy csokor virágot szorongatott a kezében. “A dolog szépséghibája, hogy Gugyelláné és édesanyja egyszerre nyúltak utána.” Hogy még szebb legyen a régi píártörténet, az első beköltözők a lakásukba nem mehettek be, mert tele volt sittel, festékmaradékkal és porral. (Kádár János az alattuk lévő lakásban járt az első emeleten, ott bezzeg rendben volt a linóleum!). A mókás jelenetek sorához tartozik, hogy este az új lakók leültek a tévé elé, és “megnézték magukat a Híradóban”.
Hogy mijük volt Gugyelláéknak, amikor beköltöztek? Három szekrényük, két heverőjük, két foteljük és egy dohányzóasztaluk, ebédlőasztaluk négy székkel, hűtőszekrényük és porszívójuk. Meg tévéjük. A Skoda, a váci telek, amiből később a szadai porta lett, jóval később jött. A hajógyárban lakatosként dolgozó Gugyella Jánosnak igen sokat kellett dolgoznia mindezért.(PP, Rab László, 2019. március 7.)
Kevés szó esik róla azt nem emlitik hány családnak kellett elköltöznie innen ,hogy újpalota megépülhessen és merre sodorta az élet Őket.
Szívesen megkeressük, Júlia, hogy elmondhassa. Üdv
[…] Gugyella Jánosról, az első újpalotai lakóról itt közöltünk portrét. […]