Bauer Sándor mártíromsága

Azon a napon történt, amikor az 55 éves Richard Nixon elfoglalta elnöki hivatalát Amerikában a Fehér Házban. De ezen a napon született Molnár Csilla Andrea, a tragikus sorsú szépségkirálynő is. 1969. január 20-a volt, Fábián, Sebestyén és Tímea névnapja. A lexikonokban az áll, hogy “a 17 éves Bauer Sándor Budapesten végiglocsolja magát benzinnel és meggyújtja a testére csavart nemzeti színű zászlót.”

Búcsúlevelébe ezt írta: „Szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek.”

A fiatalembernek Jan Palach adott mintát, aki Prágában a Vencel téren gyújtotta fel magát január 16-án a megszálló szovjet csapatok elleni tiltakozásul (Csehszlovákia 1968-as lerohanásában Magyarország is részt vállalt). Bauer Sándor iparitanuló anyjával élt egy Kacsóh Pongrác úti lakásban, sokat olvasott, és eléggé csalódott is volt, mert nem vették fel a szegedi erdészeti technikumba, apja autószerelőnek íratta be. A lakásuk alatt lévő pincében klubot szervezett, a fiatal munkás igen tájékozott volt, az elnyomó diktatúra ellen lázította barátait.

Huszadikára megérett benne az elhatározás. Törülözőket csavart a testére a ruhája alá, és telepakolt egy táskát üvegekkel, amelyekben benzin volt. Így indult el villamossal a Kálvin tér felé. A Nemzeti Múzeum kertjébe igyekezett. Az volt a kifejezett célja, hogy tettének sok szemtanúja legyen. Ezért megvárta, hogy vége legyen a tanításnak az iskolákban, és hogy diákok összeverődjenek a múzeum lépcsőjén és a kertben.

Nem sokkal egy óra után locsolta le a ruháját, majd villámgyorsan felgyújtotta magát. Bauer Sándor rendszer elleni önégetéséről fénykép készült (nem tudni, ki volt a fotós), a fiú mereven néz a kamerába, tekintete elszánt. Miközben lángolt rajta a ruha, két nemzeti színű zászlót lobogtatott a kezében. Bihari Imre orvostanhallgató, aki a segítségére sietett, így emlékezett vissza a tragédiára.

“Barátommal együtt odafutottunk, és mindketten levettük a kabátunkat, azzal igyekeztük eloltani a lángokat… Az illető fiatalember mindvégig eszméleténél volt, azt hallottam, hogy kérdéseket tettek fel neki, amelyekre rendre válaszolt. Többek között azt kérdezték tőle, miért tette, amire olyan választ adott, hogy „…hazaszeretetből”, „…tiltakozásból”. Arra a kérdésre, hogy mi ellen akar tiltakozni, kijelentette: „…az orosz megszállók ellen”. Azt is mondta, hogy „…a cseh testvér is megtette.”

Bauer Sándort a Központi Honvéd Kórház égési osztályára szállították, felsőtestének nagy részén égési sérüléseket szenvedett. A rendőrök csak az apját, az anyját és a nagybátyját engedték be hozzá. Kihallgatták a fiút, és elkobozták búcsúlevelét, amelyet barátainak és szüleinek írt.

Az újságok egy igen rövid hírben számoltak be az esetről, és hozzátették, hogy “a 17 éves iparitanuló már 1967-ben is öngyilkosságot kísérelt meg” – ez nem volt igaz. Azt azonban megírták, hogy állapota válságos. Ez igaz volt.

Ehhez képest január 22-én este letartóztatták. A jegyzőkönyvben ez állt: „A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fővárosban, a Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte, és felgyújtotta, hogy így önkényes tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddigi meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy a nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette…Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadon hagyása esetén tartani lehetne attól, hogy az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését nehezítené.”

A jegyzőkönyvet az apjával íratták alá, Bauer Sándor január 23-án halt bele sérüléseibe. “Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember” – írta egy barátjának a búcsúlevelében. Szüleitől azzal búcsúzott el, hogy “most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek.”

Figyelték a temetőt

A részletes jelentés Bauer Sándor tettéről január utolsó napján elkészült ugyan, de azt csak február 5-én hozták nyilvánosságra. A barátok, Berger István és Sabján Miklós ellen bejelentési kötelezettség elmulasztása címén indítottak eljárást, de a rákospalotai temető sírját, ahová a fiút temették, még éveken át figyelték a rendőrök. Feljegyzéseket készítettek azokról, akik virágot helyeztek el a síremléken.

Bauer Sándorról évekkel ezelőtt Lobogj! címmel afféle színpadi emlékművet állított a KomaBázis alkotói közössége, az előadás (elég gyenge hangminőségű) részlete fölkerült a YouTube-ra, ezt mutatjuk meg azoknak, akik érdeklődnek a fiú 50 évvel ezelőtti tragédiája iránt. 

A fennmaradt dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a rendőrség azt is vizsgálta, kik állhattak Bauer Sándor tette mögött. Mert az, hogy hazaszeretetből áldozta fel az életét, elfogadhatatlan volt számukra. Amikor a kamaradarabban arról volt szó, hogy tájékoztassák-e a nyilvánosságot az esetről, ez a nagyon is történelmi válasz hangzik el: semmi oka nincs annak, hogy fölizgassák vele a népet.

– Nincsen egy igazság – mondja később az egyik detektív a mindenféle korra érvényes szöveget -, de azon vagyunk, hogy csak egy legyen.

Amikor pedig arra terelődött a szó, hogy a pinceklubot, ahol ellenséges tanokat terjesztettek, miért nem tiltották még be, megformálódik az a válasz, mely szintén minden időben – ma is – érvényes lehet:

– Még gyerekek. De azok a legveszélyesebbek. Azt hiszik, hogy nincs veszíteni valójuk.

– Mondd meg, ki mondta, hogy ezt tedd, és kapsz morfiumot – kiabálta aztán a rendőr a kórház égési osztályán. – Csak mondd meg, hogy ki volt az!

Anyád tudott róla? A barátaidnak mi volt benne a szerepe?

Amikor az anyával találkoznak, azt kérdik, tudja-e, hol a fia, elvtársnő. Nem vett-e észre rajta valami különöset?

– Korán fölkeltettem – mondja az anya, aki a valóságban egy évvel azelőtt halt meg (2000-ben), hogy fia emléktáblát kapott Budapesten. – Rendetlenséget hagyott maga után.

Keresztet rajzolt az oszlopra

Bauer Sándor önfeláldozó mártírhalála arra ösztönzött másokat, hogy tevőlegesen fellázadjanak az elnyomó rendszer ellen. Szirmay Tamás főiskolai hallgatót és társait (Babay László, Joó István, Tóth Zoltán, Kovács Ferenc) államellenes összeesküvésre irányuló előkészület miatt vádolták meg 1969-ben. A “szervezkedés” március 15-én kezdődött, amikor a fiatalok azt állapították meg, hogy a kommunista rendszer nem ünnepli úgy a nemzeti ünnepet, mint más ünnepeket, 22-én pedig szoborrobbantásra készülődtek.

A társaság tagjai április 26-án este a Múzeumkertbe mentek. Erről a napról a következőt állapította meg a bírósági ítélet: „Szirmay Tamás ismét Bauer Sándorról és Jan Palachról mint hősökről kezdett beszélni (…) valaki azt javasolta, rendezzenek gyűjtést Bauer Sándor szülei számára. Szirmay Tamás ugyanakkor javasolta, hogy meg kellene keresni Bauer Sándor sírját és azt megkoszorúzni. Szirmay Tamás eközben cipője orrával leírta a homokba Bauer Sándor nevét, majd hangosan megjegyezte, hogy a Múzeumkertben valahol jól látható helyre kellene kiírni Bauer Sándor nevét. Javasolta, hogy a Petőfi-emléktábla mellé, az oszlopra kellene kiírni. Miután a társaság tagjai közül Babay László volt a legmagasabb, így Szirmay Tamás felszólította őt, hogy írja ki Bauer Sándor nevét. Babay László szót fogadott, felvett a földről egy tégladarabot, és az oszlophoz ment. Majd Szentiványi György felemelte őt kellő magasságba, és ekkor Babay László az oszlopra egy keresztet rajzolt, mely fölé az 1969. dátumot írta, a kereszt alá pedig kiírta Bauer Sándor nevét. A kiírás még az esti gyönge világításban is jól látható volt.”

Szigorított börtönt kaptak

A nyomozást előzetes letartóztatásban végigülő Szirmay Tamás így idézte fel a rendőrségi vizsgálatot a rendszerváltás után: „…A vizsgálatot folyamatosan meghosszabbították, először izgatás volt a vád, utána államrendszer megdöntésére irányuló cselekedet, majd Sallai lánya volt az ügyésznő, aki az államellenes összeesküvésre irányuló cselekedetért akarta összekovácsolni a vádat, ami tudvalevőleg öt évtől életfogytiglanig terjedő börtönnel, vagy halállal büntethető. Akkor még volt halálbüntetés is. Szóval akármit ráhúzhattak az emberre. Hiába hozott fel bármilyen ellenérvet, lesöpörték. Egy diktatúrában nem is lehetett mást várni. Tudomásul kell venni, hogy az ember kiszolgáltatott volt. Kassai meg is mondta: mi magával azt csinálunk, amit akarunk. Ő volt az őrnagy úr.”

A Legfelsőbb Bíróság 1969. december 2-án meghozott jogerős ítélete Szirmay Tamást 3 év 6 hónap, Babay Lászlót 2 év, Joó Istvánt 1 év 8 hónap, Tóth Zoltánt 1 év 6 hónap, Kovács Ferencet 10 hónap szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet zárórészében ez áll: „A szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani.”

*

Bauer Sándorra a Rákospalotai Temetőben emléketek halálának 50. évfordulóján. (PP, Rab László, 2019. január 15.)