A parlagfű köszöni szépen, jól van

A parlagfű köszöni szépen, jól van

A parlagfűben az a legérdekesebb, hogy egyre többen küzdenek ellene. A küzdelem, melyben a mindenhez értő államtól kezdve az önkormányzatokon át mindenféle más szervezet is bekapcsolódik, igen hatékony. Ennyire nyilvánvaló nemzeti összefogást (hogy tudniillik közösen kell küzdeni a kétmillió magyar allaergiás beteg életét megkeserítő gyomnövény ellen) semmilyen más téren nem lehet tapasztalni.

A parlagfűvel csak egy baj van, az viszont elég nagy. Általában Medárd után kezd nőni és virágozni, ilyenkor pedig sok az eső. Ambrózia tábornoknak (merthogy ez a neve: Ambrosia artemisiifolia) csak ez kell. És elkezd nőni, mint a rosseb. A becslések szerint 700 ezer hektáron, a vasútállomosokon, a buszmegállókban, a réten, a mezőn, a falvakban, a városokban, az árokparton és a kiskertek előtt, mindenütt, de mindenütt erős hajlamot mutat arra, hogy felüsse a fejét. A tengerszint feletti 700 méterig nyomul, ami azt jelenti, hogy a Kékestetőn például jól működik a gigantikus küzdelem. 

Aki viszont allergiás, és az említett 700 méter alatt él, annak ebben az országban tényleg annyi.

A parlagfű ellen ugyanis Magyarországon leginkább küzdeni szeretnek, lekaszálni nem szokták. Az pedig elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a növény ne virágozhasson.

A legfrissebb ukáz szrint a legszebb nevű magyar szerv, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felhívta a földtulajdonosok figyelmét (minden évben fölhívja), hogy közeleg a parlagfű elleni védekezések határnapja (ezt is tudja mindenki), június 30-át követően pedig országszerte elkezdődik a parlagfüves területek felderítése is. Felderítés, tetszik érteni? A lekaszálástól ekkor még igen messze vagyunk. Akik eddig nem tették meg – írja a NÉBIH -, azoknak most kell elvégezniük a használatukban levő ingatlan parlagfű-mentesítését. És ott a végén a dádát kilátásba helyező passzus: a gondatlan gazdákkal szemben július 1-je után – a parlagfűre vonatkozó külön eljárási szabályok értelmében – az eljáró hatóság közérdekű védekezést rendel el, valamint 15 ezer forinttól 5 millió forintig terjedő növényvédelmi bírságot szabhat ki.

Helikopteres felderítés

A bürokrácia legalább olyan szapora, mint a parlagfű, a teljesen hatástalan védekezésben – melynek lényege, hogy senki nem csinál semmit – az a legszebb, hogy már parlagfűbejelentő platformok (!!!) is léteznek, a riasztási adatok mégis azt jelzik, hogy már a feljelentgetésben sem vagyunk olyan jók, mint régen.

A törvénygyárban gondoltak minden apróságra, a parlagfű-szennyezettség mérésére folyóméterenkénti növény-darabszámot állapítottak meg, de ez sem elég, évről évre több az országban az allergiás, most már kétmilliónál járunk, prüszkölnek a 3–4 éves gyerekek is. Aminek az a következménye, hogy hülyére keresik magukat a tablettás csodaszerekben utazó sarlatánok.

Természetesen virulens üzletág lett a parlagfűvel való sámánkodás is, az interneten egyre több olyan közlemény található, miszerint a parlagfű teljesen ártatlan növény, feleslegesen üldözik, pompás teát és szörpöt kell belőle kotyvasztani, és örök időkre védett leszel, nem prüszkölsz. (Parlagfűszörpöt mi magunk is láttunk az újpalotai piacon, kétezer forintba került a félliteres kiszerelés, nem vettük meg – PP.)

A lényeg, hogy Európa legszennyezettebb országa lettünk parlagfűben, aminek egyik oka a 700 méter, ami fölött az ambrózia nem terem, könnyű tehát az osztrákoknak, ha irtani kell. Más kérdés, hogy érdemes megnézni a karintiai, de még a burgenlandi paraszttanyákat is, mennyire tiszta minden, szóba se jöhet, hogy elszaporodna a gaz az állami utak mentén, azt pedig, hogy az osztrák vagy a német vasút nem takarítja a vágányok menti területeket, megint nehéz volna állítani. Ehhez képest ami MÁV-unk arra sem képes, hogy legalább a pályaudvarok környékén lekaszálja a parét.

Ugyanez a helyzet a magyar állam más ingatlanjaival, köztük az elhagyott gyárudvarokkal, a lepusztult ipari területekkel. A fényképek és videofelvételek tanúsága szerint azok a földtulajdonosok és bérlők, akik korrupciógyanús körülmények között nyerték el az állami földeket, szintén nagy ívben tesznek a parlagfűre, még a látszat sem izgatja őket, még azt is eltűrik, hogy a fejükre lehessen olvasni: azért kellett nekik a föld, hogy másfél méteres parlagfű teremjen rajta.

Régi ügy

A parlagfű elleni küzdelem – amely nálunk csak szóban létezik – majdhogynem egyidős a rendszerváltozással. Az első „hosszú távú, átfogó” terv 1995-ben készült. Kilencvenhétben rendelet született: tízezer forinttal lett volna sújtható az, aki nem irtja ki a telkén a gyomnövényeket (’98-ban 323 szabálysértési határozat nyomán négyszer bírságoltak). A parlagfű elleni virtuális küzdelem hőskorát jól jellemzi Demszky Gábor egykori budapesti főpolgármester azon elgondolása, hogy juhnyájakat lehetne bevetni Pesten. Kár hogy ebből nem lett semmi, mert a birkák hatékonyabbak lettek volna ahatóságoknál. Akiknek munkája olykor kimerül abban, hogy a helyszíni (most már helikopteres! bejárást követően megállapítják: a terület erősen fertőzött. Ez valóban nagyon sokba kerül.

Annak felismerése, hogy a szóbeli parlagfűirtásban anyagi lehetőségek rejlenek, az Orbán–Torgyán-kormány idején következett be. 1999-ben már egymilliárd forintra lett volna szükség ahhoz, hogy ugyanúgy nőjön nálunk a parlagfű, mint azelőtt. Lett tárcaközi bizottság és kormánybiztos nyomban. 2001-ben már (elvileg) egymillió forintra lehetett volna büntetni azokat, akik nem gyomlálják a telküket. A „szoci” érában a Parlagfű-mentesítési Koordinációs Bizottság zéró toleranciát ígért, 2005-ben pedig a növényvédelmi törvényt úgy módosították, hogy a földhasználó köteles minden év június 30-ig a parlagfűvirágzást megakadályozni. A hatóság értesítés nélkül kaszáltathat(na), a munka költségét a tulajdonoson hajthatná be, a bírságplafon kétmillió forint. E törvény ma is hatályos. A jelek szerint nem nagyon tartják be.

A politikai kurzusnak következetesen nem ügye a magyarok egyötödét köhögtető és kínzó parlagfű (amelynek magvát bizonyára nem Soros György szórta szét). Miközben a pártok nagy és szent célokért szálltak síkra, az ártó és rendszerfüggetlen gyom eluralta az országot. A kiirtására vonatkozó vágyálmot éppenséggel bele lehetett volna foglalni az Alaptörvénybe, de nem mennénk vele sokra.

Mert a parlagfű csak akkor tűnne el, ha kiirtaná önmagát. (PP, Rab László, 2018. június 30.)

CATEGORIES
TAGS
Share This

COMMENTS

Wordpress (0)
Disqus ( )