Az asszony, aki elveszítette a lakását
Nem kell ám ahhoz “migránsnak” (azaz vándornak) lenni, hogy bajba kerüljünk, megtörténhet ez bárkivel azok közül is, akik itt élnek. És soha nem is akartak máshol lenni.
A most 43 éves Hevesi Ágnes egyedül neveli gyermekét, vidékről költözött Budapestre a jobb megélhetés reményében. Voltak még jónéhányan, akik hozzá hasonlóan Újpalotára vették az irányt. A Békés megyéből ide áttelepülő hölgy rendesen dolgozott, nevelte a gyermekét, csak hát a boldog időkben elkövette ugyanazt a hibát, mint annyi más honfitársa: svájci hitelt vett föl. De nem azért, mert annyira akart ilyet. Mint annyi más polgárt, őt is a bank győzte meg arról, hogy ezt kell tennie.
A lakásért, amely a városrész szívében van, 6,8 millió forint hitelt vállalt, mert kiszámolta, hogy a fizetéséből pontosan tudja majd fizetni a törlesztőrészletet. Nos, a felvett milliókból a hitelválság jóvoltából kezdetben mégis 18 milliós adósság lett, ami fölfoghatatlan. Amikor az árverésre sor került, már beszorították a sarokba, a bank azt mondta, csak akkor tudják leállítani a végrehajtást, ha Ágnes (az adós) egy összegben kifizeti a lakás vételárát. A 22 millió forintot, mert akkor már ennyit ért a hajlék. Ekkora summát kellett volna leakasztani valahonnan. De hát nem lehetett. Hallgassuk végig Ágnest, milyen kilátásokkal várja a hónap végét, amikor is lejár a kilakoltatási moratórium. És akkor őt meg a gyermekét az utcára teszik, itt más megoldás egyelőre nem mutatkozik.
Az albérlet megfizethetetlenül drága, csak azt tudná vállalni, hogy valakinél meghúzza magát, mondja, fizetné a rezsit, cserébe gondozást tudna vállalni.
– A szüleim meghaltak, a testvérem Fejér megyében él, nincs olyan anyagi helyzetben, hogy segíteni tudjon – mondta az asszony, amikor vele és gyermekévelk találkoztunk a szerencsétlenséget okozó lakásban. Rendesen dolgozik, egy hulladékaukció portálnál értékesítő. Hunort egyedül neveli, szociális bérlakásról nem álmodhat, mert akinek már volt egyszer a nevén saját lakás, nem folyamodhat ilyenért. Ami azért is furcsa, mert a törvény ezek szerint abból indul ki, hogy aki egyszer az életben lakástulajdonos lett, nem adhatja alább, azaz nem veszítheti el a lakását.
Ágnes most el fogja veszíteni. A lakást már elárverezték. Nem mondhatjuk, hogy gyér volt az érdeklődés, az új építésű lakás a Zsókavár utca elején népszerűnek bizonyult, a 12,1 millió forintos kikiáltási árról indult licit végül 15,7 milliónál állt meg, heten licitáltak, és a jó fekvésű ingatlan rögtön az első próbálkozáson elkelt.
– Nem tudom, mi lesz velünk – mondta az asszony -, amikor Békéscsabáról Pestre érkeztem, azért jöttem, mert otthon végképp nem találtam munkát. Most pedig itt állok a teljes kétségbeesésben. Csak a jóakaratú emberekre számíthatok. Más vágyam most nincs is, mint hogy szállást találjak magunknak, hogy ne kelljen végül az utcán kikötnöm.
(Aki megoldást tud Hevesi Ágnes problémájára, kérjük, az info@perpal.hu levélcímen jelentkezzen – PP, 2018. április 17.)
