A hátán pörgő világbajnok
Megúszta a gyermek tehetségkutató műsorokat. Szerencsére nyolc évvel ezelőtt, amikor a Csillag születik-ben debütált, nem hitte el, hogy felért a csúcsra. Nem szédítették el a későbbiekben sem a “gyerekszeletelés” tévés forgatásaival. Az okos tekintetű dorogi fiú megkapta a segítséget szüleitől, a tanáraitól és a mentoraitól ahhoz, hogy ne dőljön be a csalafinta kameráknak. És tudja józanul kezelni, ha a közönség sikongatni kezd, amikor megvillantja a hasizmait.
Kenyeres Bendegúz ma 15 éves, street-dance világ- és Európa-bajnok, amihez azért valamit teljesíteni is kellett. A dorogi fiatalember színpadi mozdulatai rendkívül finomak és látványosak, most már a virtuóz break-re épülő mutatványok mögött megjelent a gondosan felépített koreográfia is. Amivel ez az öntudatos előadó meg tudja mutatni személyisége valódi mélységeit. Nagyon fontos ez abban a sportos művészetben (a divat- és sporttánc világában), amelyet életcéljának választott.
Bendegúz jelenlegi “állapotából” ítélve nehezen lehet elképzelni, hogy másvalami mellett cövekeljen le az életben. Ehhez álljon itt egy kis ízelítő a fiatalember pörgő életéből.
Tavaly megnyerte a Csomópont Tehetséggondozó Központ versenyét, a mezőnyben kész sporttáncosként és előélete miatt igazi vendégsztárként kezelték. Voltaképp ez volt az oka annak, hogy találkoztunk. Kenyeres Bendegúz pénteken a Csomópont Fesztiválon többször is fellépett, teljesítményéről csak felsőfokban tudunk nyilatkozni. Hozzátesszük, hogy nem vagyunk a hip-hop, a break, a street-dance vagy az electric (boogie) szakértői, szoknunk kell ezeket a világszerte divatos, de nálunk mostohán kezelt új “sportokat”. Amelyek a nagyvárosi kultúra és a mozgás sajátosan elegyített műfajai lettek. Rájuk lehet építeni a show-t.
Annyit azért megjegyzünk, hogy ez a tizenöt éves srác már eddig több dicsőséget szerzett Magyarországnak, mint a stadionokkal kistafírozott, túlfizetett futballistáink. Kenyeres Bendegúz a színpadon valahogy minket is jobban felizgatott, mint a bajnoki nyitány a futball élvonalban.
Az ‘utcatáncnak’ (street dance) az afro-amerikai fiatalok fejen pörgős, akrobatikus break-je ágyazott meg a hetvenes években, az ‘electric’ pedig voltaképp a break pantomimje. A robotikus mozgáselemek a virtuóz mozdulatokkal együtt vonultak be a hip-hop-lázadás színtereire, a parkokba, az aluljárókba, a peremvárosokba. A rap és a szegénynegyedek hip-hop-ja kézenfogva jár, a street dance ennek a kezdetben vad és nehezen ellenőrizhető kulturális mozgalomnak a szüleménye.
Hozzánk jókora fáziskéséssel érkezett, de Bendegúz izgalmas mutatványait látva azt kell mondanunk, hogy itt van. És nagyon jó, hogy ilyen magas minőségben van itt.
Kenyeres Bendegúz, aki a külvárosi színpadot is ugyanazzal az alázattal tisztelte meg, mint a nagyvárosi pódiumokat, tánctanár szeretne lenni, és persze nem adja fel azt az álmát sem, hogy újabb világbajnoki címek felé vegye az irányt.
Nincs kétségünk afelől, hogy a táncos fiú nevével találkozni fogunk akkor is, amikor már nem a gyerektehetséget fogjuk benne tisztelni. (PP, Rab László, 2017. július)
