Hózik

Négy éve március 15-én tréfált meg bennünket a természet, volt haddelhadd, befulladtak az autópályák, hirtelen jött a lehűlés, ráadásul szélviharok tomboltak, de hál istennek akkorra már bezártak a sóraktárak, és nem kellett a végén kiírni a Budapest helységnévtábla helyett, hogy Karthágó.

Most április 19-én tört ránk a zimankó, és persze azonnal lebénultunk. Pedig csak annyi történt, hogy elkezdett egy kicsit havazni, ami azért nem olyan rendkívüli dolog. Még akkor sem, ha minderre gyümölcsvirágzás idején került sor. Mondjuk a dióért és az almafákért kicsit aggódik ilyenkor az ember.

Íme.

A lusta kertész fölfoghatja úgy is, hogy megjött a lemosó permetezés. A hó még mindig jobb, mint a kénes alapú lemosószerek, nem igaz?

A statisztikai számítások szerint évente 20-30 havazásos napra lehet számítani az olyan vidékeken, mint ahol mi élünk. Fönn, a hegyekben ez 50-60 nap is lehet. A télen alig esett hó – na jó, a hideg kemény volt januárban -, ezért most meg lehet bocsátani a természetnek, hogy igyekszik kipótolni a hiányt.

A hóban az a legkellemetlenebb, hogy el kell takarítani. Általában annak, akinek a háza előtt esik. Többféle hóeltakarítási stratégia ismeretes a kerületben is. Van, aki nyomban nekiáll lapátolni, mások homokkal és sóval próbálkoznak. Van aztán az az energiatakarékos és környezetbarát hozzáállás is, amelyet így lehetne összefoglalni: Aki hozta, majd elviszi.

Nos, azt kell mondanunk, hogy ez most hamarosan beigazolódik. (PP)