Fatörténet (1)

Fatörténet (1)

Mindenkinek megvan a maga fája. A Pestújhelyen tanító és élő pedagógusnak, Varga Árpádnak mondjuk kettő is van, méghozzá két 1907-ben ültetett jegenyefája, melyeknek gondosan őrzi a történetét.

Van mondjuk a tanár úrnak egy száztíz éves szőlőtőkéje is, kecskecsöcsű fajta, jó tíz centi vastag a tőke dereka, és még mindig terem (na jó, annyit azért nem, hogy bor is legyen belőle). A fizikát és informatikát tanító Varga Árpád megmutatta a kertjében a régóta vele élő alma- és körtefáját is, de a szívéhez mégis a korábbi telkén magasodó, az utcáról is jól látható jegenyefa-pár áll a legközelebb.

Miközben a rövid felvételt készítettük, ránk tört a tavaszi szél. A bólogató és éppen lombot eresztő párosnak hosszú élete során sok ilyet kellett már átélnie. Nem mondták, de nyilvánvaló volt, hogy ez a kis fuvallat meg se kottyant nekik.

Ha időnk engedi, sok ilyen rövid fatörténetet “följegyzünk” a naplónkba. És máskor majd jobban ügyelünk a szélre.

CATEGORIES
TAGS
Share This

COMMENTS

Wordpress (2)
  • comment-avatar

    […] Péter a majálison itt mesélte el a Mikszáth-féle palócleves receptjét, Varga Árpád pedig itt mutatta meg dédnagyapja 1907-ben ültetett, ma is hajladozó […]

  • comment-avatar

    […] van aztán az, hogy mindenkinek megvan a saját fája, amivel törődnie kell. Mutatjuk, hogy lehet ezt nagyon komolyan venni. Szép őszt mindenkinek! (PP, Rab László, 2017. […]

  • Disqus (0 )